A családban, a munkahelyen, bármely csoportban előfordulhat, hogy az egyik ember cselekedetei nem felelnek meg a másiknak. Ebben az esetben kompromisszumkeresésre vagy konstruktív kritikára van szükség a helyzet kijavításához. Fontos, hogy ne kezdjetek átkozódni, hanem a körülményeket a legjobb módon változtassuk meg.
A konstruktív és a szokásos kritika között az a különbség, hogy javítási megoldást javasolnak. Sőt, minden szót halkan, sértés vágya nélkül mondják. Végül gyakran segítséget nyújtanak egy helyzet vagy az elvégzett üzlet átalakításához, és mindez harmonikus kapcsolatokhoz vezet.
Az építő kritika jellemzői
A helyes és hasznos kritika nem hibákkal, hanem dicsérettel kezdődik. Ha valaki tett valamit, akkor az már jó. Először meg kell találnia a pozitív pontokat, ami helyes volt, valami mire büszke lehet. Ha nincs ilyen dolog a projektben, akkor jó tulajdonságokat találhat magában a személyiségben. A hízelgő nem megfelelő, de alapos megfontolással mindig találhat valami pozitívat.
A szavakat nem megalázás, hanem egy ember javításának céljából mondják. Ezért a kifejezésekben és a képekben megfigyelhető a helyesség. A szavakat gondosan választják meg, hogy ne sértsék meg őket. Ha valaki agressziót érez, nem tud tanácsot adni, elkezdi megvédeni magát. Ezért kerüljük a nehéz kifejezéseket és az elítélést.
Annak érdekében, hogy egy ember jobbá és termelékenyebbé tegye őt, el kell magyaráznia neki, mi volt a baj. Időnként az ember maga nem ismeri a hibáját, nem érti annak következményeit, érdemes odafigyelni rá, hogy miért nem illik másokhoz. A konstruktív kritika ad ilyen lehetőséget, mert annak egyik lépése egy történet arról szól, hogy miért nem tökéletes.
Az ilyen kommunikáció után nincs neheztelés vagy csalódás, nem akarok bosszút állni annak, aki észrevételeit fejezte ki. Azonnal nyilvánvaló, hogy ez nem a hibák hangsúlyozásának módja, hanem az, hogy az embert jobbá és érdekesebbé tegyük. Az ilyen párbeszédek után a kapcsolatok nem romlanak, hanem csak javulnak.