Az orvosi hiba mindig drága. A pszichiátria sem kivétel. Vannak olyan körülmények, amelyeket könnyen össze lehet téveszteni egy mentális rendellenességgel, bár ez nem így van. A kiégési szindróma (CMEA) a depresszió nagyon tünete. Hol van a finom vonal, amely elválasztja a mentális betegségeket a pszichés fáradtságtól, ami az érzelmi túlterhelés eredménye?
CMEA - kiégési szindróma - ilyen definíciót adott Herbert Frudenberger, egy amerikai pszichológus és pszichiátria orvos, egy elnyomott állapot, a hosszantartó érzelmi stressz elleni védő reakció. A hétköznapi életben azt mondjuk: "egy ember kiégett".
A CMEA-t gyakran összekeverik a depresszióval és antidepresszánssal kezelik, amely önmagában káros mind a mentális, mind a fizikai egészségre. A CMEA közös vonásai vannak a depresszióval: az érdeklődés elvesztése a körülöttünk lévő világ és az élet iránt. Az ember fokozatosan érkezik ehhez, érzelmileg belülről elhalványul, kiürül és érzéketlenné válik.
Kinek fenyegetheti a CMEA?
Mindenekelőtt az érzelmi üresség szindróma fenyegeti azokat, akiket a szakma a stresszes helyzetekkel összekapcsol, sok időt töltenek emberekkel, vagy tehetséges, tehetséges kreatív természettel, kiváló mentális szervezettel és azzal a szokással, hogy megtartsák érzéseiket maguk előtt.
A művészek, zenészek, színészek - akik olyan érzelmi visszatérést igénylő állami szakmához kapcsolódnak, szintén szenvednek a túlterheltségtől. A CMEA személyes felfordulások és csalódások eredményeként az érzelmi szféra túlterhelésével manifesztálódhat. Különösen sérülékenyek azok a személyek, akiknek magas szintű felelőssége van, és mindazt a személyes ellenőrzést akarják elérni, vagy az úgynevezett "kiváló hallgatói komplexummal".
Ez a pszichológiai betegség elsősorban meglehetősen fiatal, 25-50 éves korosztályt érinti, amikor az ember még mindig tele van ambícióval, és elvárja, hogy személyiségét a társadalom, a közeli emberek és munkatársai megfelelő módon értékeljék.
A CMEA jelei, stádiumai és következményei
A rendellenesség első stádiuma éles, impulzív, érzelmi kitöréssel kezdődik, amely után az érzelmek látszólag megdöbbentik az embert, üresnek érzi magát. A hangulat hirtelen, hirtelen, motiválatlanul megváltozik. Megjelenik a fáradtság, a közömbösség a korábban vonzottakért, valamint a vágy, hogy elhalasszuk a fontos ügyeket későbbi időre.
Ebben az állapotban egy ember elkezdi erőszakos munkát kényszeríteni, önérvényesítésre törekszik, elhanyagolja igényeit, elveszíti a normál alvást. A táj változása, nyaralás vagy kikapcsolódás nem nyújtja a kívánt megnyugtatást.
Van egy neurózis, a munka iránti aggodalom a személyes kapcsolatokban - motiválatlan féltékenység, partneri ellenőrzési vágy. Úgy tűnik, hogy egy ember fejletlen, a folyamat közvetlen részvételét igényli. Félelmek, szorongás, rögeszmés gondolatok jelentkeznek.
A második szakasz komolyabban érinti a társadalmi mechanizmusokat, amelyek az egyént összekapcsolják a társadalommal. Ha ebben a szakaszban a CMEA a túlterhelés elleni természetes védőreakciónak tekinthető, akkor a neuropszichológiai rendellenesség további kialakulása zsákutcába vezethet.
Fokozatosan megjelenik az irritáció olyan emberekkel, helyekkel, kapcsolatokkal kapcsolatban, ahol érzelmi részvételre van szükség. Negativitás, cinizmus manifesztálódik, az ember szarkasztikus, gúnyos, ironikusvá válhat. A kapcsolatok megszűnnek, formális jellegűvé válnak.
Ebben a szakaszban az ember megváltást keres az új kapcsolatokban (üzleti, barátság, szerelem) felmerülő szenvedés elől. De a melegség kitörése a kapcsolatokban egyre rövidebbé válik, hirtelen unalmas irritáció jelentkezik. A kapcsolatok elkezdenek széttöredezni, ha valaki meg akar szabadulni a konfliktustól, a kapcsolatok fokozatosan elhalványulnak, az érzelmek a tudatosság perifériájára megynek, a kapcsolatok semmisülnek.
A harmadik szakasz abban különbözik, hogy rendkívül nehéz kijutni belőle önállóan. A pusztító vagy "menekülő" viselkedés eredményeként vákuum alakul ki egy ember körül, mások csalódni kezdenek, az önértékelés esik. Pszichológiailag kimerült, az ember elkerüli az emberekkel való érintkezést, magához zárul.
Az elszigeteltség krónikus vonásokat vesz fel, az ember szándékosan megszakítja a kapcsolatot. Az ilyen emberek gyakran abbahagyják a telefon felvételét, abbahagyják maguknak a gondozását, elveszítik a munkájukat, a családjukat, magányt keresnek, elkerülnek minden felelősséget. Amikor a családi életről van szó, akkor elveszti az érdeklődés a leg érzelmileg legfontosabb emberek iránt: egy partner, saját gyermekeik, rokonai iránt.
Ebben a veszélyes időszakban alkoholizmus vagy drogfüggőség alakulhat ki. A pszichoszomatika akkor alakul ki, amikor valaki iránti hajlandóság miatt beteg megbetegszik, tudatalattian olyan helyzeteket képez, amelyekben egyedül marad.
Időnként antiszociális tevékenységeket hajtanak végre - például egy ember hirtelen megszabadulhat és elronthatja magát, hogy megmentse magát minden rutintól, vagy kereshet okot a kommunikáció megszakítására.
Ha megpróbál nyomást gyakorolni egy érzelmileg kimerült emberre, emlékeztetve rá a társadalomra, a munkára, a családra háruló kötelezettségeire, bűntudatot kelteni - provokálhatja agresszió és akár öngyilkossági gondolatok is benne.
Hogyan lehet legyőzni a kiégési szindrómát?
Ha a CMEA fejlődésének első szakaszában lehetséges a táj megváltoztatása, akkor a második szakaszban pszichológiai támogatás szükséges, amelyet közeli emberek és megbízható barátok megértése biztosíthat. A harmadik szakasz szinte mindig kvalifikált pszichológiai segítséget igényel.
Ebben az időszakban a CMEA súlyosabb formákba kerülhet - depresszió, idioszinkrázia, klaustrofóbia, idegengyűlölet vagy más fóbia kialakulhat, akár pánikállapotokig. Ez nem olyan ártalmatlan, mint amilyennek látszik, mivel egy kedvezőtlen környezetben szenvedő személy mentális rendellenességet alakulhat ki pszichózisig. Ebben a szakaszban akár pszichiáter segítségére is szüksége lehet.
Néhány erős értelmű ember a személyiségét egyedül a viszonylagos kényelem és harmónia állapotába hozza a külvilággal. Valaki egyenesen online játékba kerül, csendes, "titkos" kreativitásba, kapcsolatait közeli emberek szűk körére és / vagy az Internetre korlátozza, az érzelmek hiányát a virtuális világban történő kommunikációval töltve.
Mellesleg, a CMEA-val rendelkező személy kiváló beszélgető lehet, élénk virtuális személyiség, ám ugyanakkor valószínűtlen, hogy valódi kapcsolatot létesít. A társadalmi kapcsolatok helyreállítása nem olyan egyszerű. Segíthet a pszichoanalízis ülés, amelynek során az érzelmek újra élhetnek, feltámadhatnak, nyíltan kifejeződhetnek, fröccsenhetnek.
A hatalmas pozitív hatás új szeretettel járhat, amely felfrissíti, megújítja és újraformázza az érzelmi szférát.