Az ember társadalmi lény. Számos viselkedési vonást a közvélemény diktál. Az a vágy, hogy jobb legyen, mint amit valójában a társadalom által cserébe nyújtható bónuszok diktálhatnak.
A világkép mint a jobb vágy előfeltétele
Születésekor az ember tiszta és teljesen nyitott a körülötte lévő világ, az emberek, az érzelmek előtt. A baba nem visel maszkot: szükségletei az arcán, a hangjában és minden mozgásában tükröződnek.
Fokozatosan, megismerve a világot, az ember megszerez létfontosságú hozzáállást, megtanulja a viselkedés szabályait (és valójában a túlélés szabályait). Társadalmi személyiségek - akik minimálisra csökkentik másokkal való kapcsolattartást - viszonylag kevés köztünk. Ezért a világ lakosságának többsége számára minden cselekmény nagyon szorosan kapcsolódik a társadalomhoz: annak reakciója egy adott cselekedetre. Mindenki el akarja kerülni a helyét a társadalomban, a rést. Az ő, apa, barát, kolléga, főnök és csak egy sikeres ember számára kijelölt jelentős létfontosságú szerep teljesítése.
Ahogy a híres jelmondat: "Gyorsabban! Magasabb! Erõsebb" mondja, senki sem szereti és nem tiszteli a kívülállókat. Egy lépéssel előre lépni, kitűnni, tehetségeket mutatni - erre van szükség a társadalom számára. Cserébe az ember dicséretet, elismerést kap egy nagy család tagjaként betöltött státuszának, és ennek eredményeként pozitív érzelmeket.