A minősített diagnosztikát és a betegség tüneteinek súlyosságát pszichiáter végzi, de sürgősségi esetekben ezek az intézkedések más szakemberek közvetlen hivatalos feladatává válnak. A leggyakoribb példa a kihívó szolgálatok tevékenysége és a sürgősségi pszichiátriai ellátás gyakorlása. A csapatok nemcsak a mentális rendellenességek többségét tudják kiküszöbölni, hanem bizonyos tényezők jelenlétében a betegek kórházi ápolását is kikényszerítik.
A fekvőbeteg-kezelést általában a beteg beleegyezésének figyelembevételével végzik, azonban bizonyos esetekben a kórházi ápolás önkéntes formában is elvégezhető. Az ilyen intézkedések alkalmazása előfeltétel fennállását vonja maga után - a betegség megvizsgálásának vagy gyógyításának képtelenségét a szakemberek állandó felügyelete nélkül. Ebben az esetben maga a mentális rendellenességet súlyosnak kell besorolni.
Önkéntes kórházi ápolást akkor végeznek, ha:
- az állapotot szinte abszolút tehetetlenség okozza (a beteg nem képes önállóan elvégezni alapvető műveleteket és kielégíteni az életfontosságú igényeket);
- a betegek viselkedése mások számára veszélyt jelent;
- a beteg megpróbálja károsítani magát vagy hajlamos öngyilkossági cselekedetekre;
- ha a beteg otthon van, akkor a szakembernek alapos gyanúja van a súlyos károsodásról.
A gyors pszichiátriai ellátás biztosításának alapelve a pszichofarmakológiai gyógyszerek használata, amelyek nemcsak jelentősen megnövelik az időt a közvetlen kórházi ápolás előtt, hanem enyhítik a beteg állapotát is. Érdemes megjegyezni, hogy a brigádok felhívásának leggyakoribb oka a túlzott izgalom, amelyet agresszió kísér, és olyan tünetek hátterében alakul ki, mint például delírium, hallucinációk, félelem, zavart és szorongás. Ha nem lehet kiküszöbölni ezeket a megnyilvánulásokat, vagy ha a meghozott intézkedéseket nem sikerül megtenni, a sürgősségi pszichiátriai csapat erőszakkal ápolhatja a beteget a kórházba.